Az utolsó vacsora

A főtanács határozata.

22 ¹Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét. ²A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől.

Júdás eladja Mesterét.

³Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül. ⁴Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik. ⁵Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki. ⁶Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

A húsvéti vacsora.

⁷Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt. ⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.” ⁹„Hol készítsük el?” – kérdezték. ¹⁰„Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép, ¹¹és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát? ¹²Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, ott készítsétek el.” ¹³Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. ¹⁴Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával. ¹⁵Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. ¹⁶Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.” ¹⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt. ¹⁸Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”

Az eukarisztia alapítása.

¹⁹Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” ²⁰Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok. ²¹De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon. ²²Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” ²³Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.

A tanítványok vetélkedése.

²⁴Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. ²⁵Ő azonban így szólt hozzájuk: „Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat. ²⁶Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. ²⁷Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga. ²⁸Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban. ²⁹Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, ³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.”

Imádság Péterért.

³¹(Az Úr így folytatta:) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. ³²Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.” ³³„Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled.” ³⁴Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz.” ³⁵Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték. ³⁶„Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot. ³⁷Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik.”

Jézus szenvedése

³⁸„Uram, kiáltották, nézd itt van két kard.” Ő csak annyit mondott: „Elég.”

Jézus halálfélelme.

³⁹Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték. ⁴⁰Mikor odaért, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” ⁴¹Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott: ⁴²„Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.” ⁴³Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette. ⁴⁴Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre. ⁴⁵Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta őket. ⁴⁶„Mit alusztok? – szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Jézust elfogják.

⁴⁷Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta. ⁴⁸Jézus erre megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” ⁴⁹Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: „Uram, vágjunk közéjük karddal?” ⁵⁰Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét. ⁵¹„Hagyjátok abba” – szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította. ⁵²Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal! ⁵³Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé.”

Péter tagadása.

⁵⁴Akkor elfogták és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte. ⁵⁵Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült. ⁵⁶Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: „Ez is vele volt.” ⁵⁷De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.” ⁵⁸Röviddel ezután meglátta őt egy másik: „Te is közéjük tartozol” – szólt rá. „Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük.” ⁵⁹Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: „De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.” ⁶⁰„Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz.” Még beszélt máris megszólalt a kakas. ⁶¹Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem.” ⁶²Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus a főtanács előtt.

⁶³Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. ⁶⁴Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: „Találd el, ki ütött meg?” ⁶⁵Aztán mindenféle szidalommal illették. ⁶⁶Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. „Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk.” ⁶⁷Ő azonban így felelt: „Ha állítom, nem hiszitek el. ⁶⁸Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). ⁶⁹Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.” ⁷⁰Erre egyhangúlag közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten fia?” ⁷¹„Jól mondjátok: én vagyok” – felelte. „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet